Szerelmes volt Gyarmati Mária. Szerelmes Miklós Ferencbe, aki viszontszerette. De nem mehetett hozzá. Mert Miklós Ferenc gazdag volt. Hogy ez mit jelentett pontosan akkoriban, anyám nem tudja, de azt tartották, mindenki maradjon meg a maga fajtájánál, a saját köreiben. Azt viszont tudja, hogy akkoriban a szülők nagyon is beleszóltak a gyerekeik életébe.
Gyarmati Mária hát férjhez ment máshoz, Miklós Ferenc meg elvett mást.
Gyarmati Máriának néhány nap eltéréssel halt meg a kis gyereke, és a férje. Az ura kint az erdőn a fakivágásnál legénykedett a többi férfivel, ki tud nagyobb rönköt kinyomni. Az lett a vége, hogy megszakadt... és temethette együtt Gyarmati Mária a férjét a kis gyerekével - mondja anyám.
Miklós Ferencnek két gyereke született... Ő meg megözvegyült - meséli anyám. Így aztán a Sors elrendezte, hogy a szerelmesek mégis egymáséi lehettek: Gyarmati Mária és Miklós Ferenc összeházasodtak.
Két gyerekük született: 1907-ben Lajos, 1909-ben Gizella. Együtt nevelték a 4 gyereket... és élték a Vas megyei Nagytilajban az akkor megszokott falusi életet: földet műveltek, állatokat tartottak a háznál. Zsuppfedeles, fehérre meszelt vályog házuk volt olyan tornácos résszel, ahol a bejárattól jobbra-balra a lábazaton muskátlikat tartottak. Meg dupla szegfűt is futtattak a falra. Igen, leander is lehetett - mondj anyám. És igen, olyan ház volt, mint amilyeneket ma a skanzenekben látni - feleli.
Miklós Ferenc gégerákban halt meg. Gyarmati Mária ott maradt 4 gyerekkel, és 2 öreggel. Tán a Miklós Ferenc szülei lehettek - mondja anyám.
Hogy miből élt meg egy asszony akkoriban így egymagában? Hát a háznál mindent megtermeltek, megvolt nekik az élelem. Eljárni mezőre, erdőre biztos nem járt el, elég volt neki a 4 gyerek meg a 2 öreg - feleli anyám.
Ha jött egy favágó ember, akkor azt meg megetette cserébe - folytatja anyám.
- Akkoriban nem voltak olyan nagy igények - teszi hozzá. - És mindent felhasználtak. Szőlővenyigével, faágakkal tüzeltek, a papír is elégették... az ételmaradék ment a disznóknak... Szóval nem pazaroltak semmit sem. Ami felesleges volt a háznál, tojás, ilyesmi, azt meg eladta - mondja anyám.
És hozzáteszi: Gyarmati Mária soha többet nem ment férjhez.
Gyarmati Mária az anyai dédnagyanyám. Emlékszem rá kicsi gyerekkoromból, valahol egy régi, fekete-fehér fotó is őrzi az emlékét. Görbe hátú öregasszony volt ő is, akárcsak egy másik dédnagyanyám. Mindketten több mint 80 évet megéltek szívós öregasszonyként.
Gyarmati Mária egyik szerelemi házasságból fogant gyereke, a másodiknak született Miklós Gizella az anyai nagyanyám. A fenti történetet elmesélte nekem anyám, Molnár Ida, Miklós Gizella egyetlen lánya 2013. július 28-án vasárnap Zalaegerszegen.
